82 éves korában lejárt édesanyám, Novák Ferencné Zsóka ezen életére rendelkezésre álló ideje.
Nyugdíjas koráig több ezer nevelőotthonos gyermeket tanított és igyekezett számukra pótolni is a pótolhatatlan szülőt. Magyar és történelem szakos tanár volt, Berkeszen és Oroszlányban szolgálta diákjait. Korábbi tanítványai még idén is felismerték az ő Zsóka nénijüket fényképe alapján a közösségi médiában és nagy szeretettel méltatták szerepét az életük alakulásában.

Férjével, id. Novák Ferenccel két gyermeknek adtak életet, Novák Alicének és Novák Ferencnek, és öt unoka (Dóri, Benjámin, Dániel, Nándor és Norbert) nevelésében tevékenyen vettek részt. Módja volt még megtapasztalni, hogyan éri el dédunokája, Novák Maja az egy éves kort, foghatta a kezében és látta már sétálni. Lánya és veje (Szemők Géza) Református lelkészek Kanadában.

Betegséggel küzdő párjáról, édesapámról az ő tavalyi távozásáig nagy szeretettel és odaadóan gondoskodott. Apukám – ha nem is szerencsésen, de – ragaszkodását kifejezve így búcsúzott tőle 2022. őszén: „Gyere majd utánam Zsóka!” Erre egy év múlva, 62 év házasság után került sor. Zsóka utolsó előtti szava is a párjának szólt: „Papa”.

A Zsóka által utoljára kiejtett utolsó szó pedig az volt, ami eljött. Ez a szó pedig: „idő”.

Kezemmel az utolsó pillanatai előtti órában a homlokát simogatva biztattam őt, de egészségének több évi romlása és az utolsó két hónapban négy kórházban történt kezelés végén szíve már nem tudott tovább kitartani. Távozása előtt pár nappal feleségemmel, Antóniával még volt módunk elmondani neki, amit több tíz éven keresztül tapasztaltunk:

„Nem ismertünk olyan embert, aki nálad odaadóbban szolgált volna másokat, figyelembe véve mások nézőpontjait, szokásait, igényeit, életmódját és még sok minden mást.”