Varázsló és az előadás

Már varázslónak kell lenni és nem csak nekem!

Nem túl mosolygós a helyzet az iskolák többségében, de ha egy előadás nem is változtatja meg, technikákat és reményt még adhat legalább a diákok viselkedése vonatkozásában. Elég sok helyen jártam az elmúlt hónapban is. Az előadás előtt általában megkérdezem az igazgatót, hogy melyek azok a viselkedési problémák, amelyekre jó lenne gyakorlatias válasz az előadás keretében. Ahogyan kérik, úgy alakítom.

A megoldásokat tudom nyújtani, nem ez a dolog nehezebb része. Amikor azonban felteszem neki a kérdést, és még a válasz előtt könnyes lesz a szeme, akkor nekem nem lehet könnyes a szemem, mert úgy nem lenne bizalma abban, hogy vannak válaszok a problémájára.

Mostanában már előadás közben is látok a hallgatóság néhány tagjánál nedves szemeket, amikor őket is megkérdezem, hogy van-e valami, amire mindenképpen térjek ki. Nem hinnéd el, hogy minek vannak ma kitéve a pedagógusok az iskolák elég nagy részében.

Szkeptikus tanárok

Az előadás elején szinte mindenki szkeptikus, mert jártak már statisztikákkal, vagy más, a gyakorlatban használhatatlan információkkal átszőtt unalmas továbbképzéseken. Az elején még mint a “rosszalkodó diák”, néhányuk oda sem figyel, esetleg dolgozatot javít vagy ilyesmi.

Tudom, hogy ez nem nekem szól, alaposan megdolgozom a figyelmükért, amit 25-35 perc alatt érek el a többségnél, a végére pedig majdnem mindig maradéktalanul ott vannak, figyelnek, és a befejezéskor gyakran nem akarják elhinni, hogy véget ért az előadás, ami akkorra már egy varázslat számukra.

Az iskolai agresszió csökkentése

Elérem, hogy legyen néhány új eszközük az agresszió csökkentésére, az őket gyerekek és szülők oldaláról ért méltatlan helyzetek kezelésére, és az előadás végére büszkébbek legyenek hivatásukra, valamint néhányuknál megfogalmazódjon: Harminc éve nem volt ilyen hasznos továbbképzésben részük.

Megmondom őszintén, hogy amikor hazaérek, már mint egy színész, úgy érzem, hogy mennyit “vett ki” belőlem az “előadás”, amit már igen sokszor előadtam, de mindig a közönség igényeihez illesztettem. Közben és a végén is jól érzem magam, mert ismét volt értelme 3-4 órára az életnek, nem mintha ezen kívül nem lenne még igen sok értelmes órám minden nap. Ez ez a pár óra azért valamelyest más, mert pedagógusoknak segítek, akiken gyerekek százai múlnak.

A gyerekeken pedig a holnap társadalma múlik, és bár egyáltalán nem állunk ebben a vonatkozásban nyerésre, mégis, ha valamin keresztül javítani lehet sokak számára elérhető módon és eszközökkel nagyobb létszámban, akkor az a gyerekek nevelése. A jövőnk olyan is lesz, amilyenek abban a jövőben mai gyermekeink lesznek.

Novák Ferenc