Iskolai előadás újratöltve

Egy év „vírusszünet” után újra eljött az első iskolai előadás napja tanárközösség számára. A téma ismét iskolai agresszió kezelés volt, bár egy bizonyos mennyiségű motiváció helyreállítást mindig hozzáadok az előadásaimhoz, mert nagyon ráfér az önmaguk gyertyáját két végen égető kiváló pedagógusokra.

Azt hittem volna, hogy a pedagógusoknak mostanában minden baja nagyobb annál, mint amit egy-egy diák iskolai agresszivitása jelenthet, de tévedtem. Az iskola agresszivitás nem nyílt formái alaposan próbára teszik az idegeiket. Közben a nyáron egy kis tanítványomtól kaptam egy új megfogalmazást a verbális agresszióra, amit örömmel osztottam meg kollégáimmal.

Pattogtatják a szót

Egy kis vidéki faluban kért tőlem segítséget egy család, mert a gyereket állandóan bántja egy másik az iskolában, és szerették volna békésebben folytatni a következő tanévet. Ez a kisfiú adott nekem egy tökéletes leírást arra, amikor a gyerekek szavakban harcolnak egymás ellen. Azt mondta, hogy a lányok nem szokták fizikailag bántani egymást, ők inkább „egész nap pattogtatják a szót”.

„Pattogtatja a szót.” Mennyivel jobb leírása ez annak, amit egyébként kényszerűen a bullying vagy a heccelés szavakkal szoktunk kifejezni.

Ennél találóbb megfogalmazást még nem hallottam a jelenségre, szóval bevontam a szókincsembe vagy nevezzük inkább fogalomtárnak. Az iskolában, ahol tegnap voltam, ez sokkal gyakoribb, mint az, hogy lekevernek egymásnak egy fájdalmas fülest, vagy lökdösik egymást. A jellemzően agresszív gyerek azonban figyelmet igényel akkor is, ha viselkedése szavakban jelenik meg, és akkor is, ha tettekben.

Azt gondolnánk, hogy 25 pedagógus példás viselkedést mutat egy előadáson, de azért eltartott vagy 5 percig, mire valóban odafigyeltek. Nem csoda ez 1 nappal a szeptemberi oktatás megkezdése előtt. A sok hátra lévő feladatuk miatt, elsőre már az is meglepő volt, hogy egyáltalán eljöttek. Nem kellett azonban sokáig várni arra, hogy érdeklődéssel merüljenek el a témában.

Elfogadás

Amúgy tudod miért pattogtatják a lányok a szót egymás között? Két okból. Maguk is keresik helyüket és értéküket a világban, másrészt nem fogadják el a másikat olyannak, amilyen. Az elfogadás hiányát mindig megtalálhatod az iskola agresszió mögött, és nem csak ott, nem csak gyerekek között.

A másik gyerek vékonyabb, molettebb, butább vagy okosabb, jobb cuccokban jár vagy kopottabb holmiban, luxus helyekre jár nyaralni vagy akár sehová sem, túl magas vagy nagyon alacsony, … sorolhatnánk ezernyi „okot”, mivel lehet szekálni egymást. Mindez rengeteg felesleges bánat forrása diákok között.

Szerencsére van megoldás az agresszív gyerekek visszafordítására az ő eltévedt útjukról való. Ha a pedagógusnak van ideje négy vagy nyolc éven keresztül állandóan vagy visszatérően az agresszív gyerekkel foglalkozni, akkor szíve rajta. A tegnapi előadáson is ismertettem azonban egy technikát a helyrehozatalra. Ha ezt alkalmazza, akkor a tanárnak nem kell ideje nyolcvan százalékát „érdemtelenekre” fordítania, miközben alig marad ideje lelkes, jó magaviseletű gyerekekre. (Azért tettem idézőjelbe, mert hiszek ezeknek a gyerekeknek a helyrehozatalában, hiszen nem születnek agresszívnak, hanem inkább azzá de-szocializálódnak.)

Amúgy szinte bármilyen olyan technika, amivel kicserélheted egy agresszív gyerek kivagyiságát valódi önbecsülésre, hatékony eszköz lehet, mert egy jellemzően, tehát szinte mindig agresszív gyerek már elveszítette az önbecsülését. Ha nem így lenne, akkor nem kellene ismételten dicstelen módon győznie. Néha nem elég egy-két gyereket megmenteni, hanem növel kell az egész osztály elfogadási szintjét. Erre való például az Iskolai Elfogadás Program, amit a Virágozz és Prosperálj Alapítvány szolgáltat.

Visszajelzések az iskolai előadás végén

Tegnap amúgy ilyenek voltak a pedagógusok visszajelzései, én pedig köszönöm aktív részvételüket, aminek következtében igencsak interaktív eseménnyé alakult az iskolai előadás:

“Konkrét, gyakorlati tanácsot kaphattunk, sőt még magunk privát életében is alkalmazhatunk jó praktikákat. Bizonyos példák hallatán elgondolkodhattunk, magunkra ismerhettünk.”

“Két gondolat fogott meg igazán: 1. Ha az elfogadást növelem, csökken az agresszió. 2. Az agresszív gyerekeknél az önbecsülés helyreállítása nagyon fontos.”

“Rendszerbe foglalva, világos, érthető útmutatást kaptam. Ha megtanítod dicsérni, naggyá teszed. Azt hiszem, ezt a mondatot jól bevésem!”

“Nemcsak osztályom, hanem kislányom nevelésében is hatékony segítséget kaptam.”