Ilyen volt belülről a pedagógus konferencia
Szeretek tanárokat szolgálni. Amikor nektek adok elő, akkor egy kicsit visszaadhatok abból az óriási tiszteletemből, amit azért érzek, mert ti ott vagytok a “végeken” és elvégzitek a munkát, amit pedig annyi minden próbál gátolni.
A kívülálló úgy látja, hogy könnyű a tanár dolga, irigylik tőled a nyári szünetet, ami pedig nem is “annyi”. Azt hoiszik, hogy neked 2-kor vége a munkának, és amúgy mi dolgod is van, mit “rossz jegyeket osztani”. Ráadásul “hülyének nézed a szülőket”.
Néha megcsodálom a buszvezetőket is, mert 100 mögöttük ülő utasért vállanak felelősséget. Vajon kisebb felelősség-e az előtted ülő 25, majd másik 25, és megint másik 25 diák elméjének kibontakoztatása az osztálytermekben. Látszólag nem lehet tragédia, de hányan vagyunk, akiknek elment már kedve tantárgyaktól, pedig talán valamelyikben a legjobbak lehettünk volna.
Minden tiszteletem a tiéd!
Amikor eljössz egy előadásomra, akkor igenis köteleségemnek érzem, hogy a legjobbat adjam neked arról, amit a gyerekek viselkedéséről tudok, mert én is tapasztaltam, hogy bár kiváló tanárok tanítják a “pályát” a felsőoktatásban, a pedagógia elmélete nem lesz elég még egy induló tanár számára sem. Tudományosság bőven akad, életszerű gyakorlatias válaszok ritkábban.
Neked, mint tanárnak közben még a szülőket is tanítanod kellene, persze megfelelő alázat mellett, de hogyan adjon valaki tanácsokat, ha neki sme tanították?
Ezért is örülük, hogy eljöttél a II. Iskolai Agresszió Kezelési Pedagógus Konferenciára. A Virágozz és Prosperálj Alapítánynak is hálám azért, mert megrendezte, és így lehetőségem volt veletek találkozni.
Mindig elmondom
Azt szülőknek és tanároknak is mindig elmondom, hogy nem könnyű egy ennyire értékrendjét veszített társadalomban sem tanárnak, sem szülőnek lenni, de a gyerekek is csak kapkodják a fejüket, hogy merre vegyék az irányt.
Ezért különösen fontos, hogy a tanár ne égjen ki, hanem minden teher ellenére fenntartsa azt az akár naív lelekesedését, idealizmusát, amire szüksége lesz ahhoz, hogy még harminc év elteltével is újabb és újabb tanítványokat segítsen lelkesen.
A gyereknevelés nem valami meogsztható dolog. Külön-külön 100% felelőssége van ebben a szülőnek és az iskolának, tanároknak is. Néha hibázunk, de jól jönnek az ismeretek ahhoz, hogy ezt minél kevesebbet tegyük.
És mi a helyzet az agresszív gyerekkel?
Nem tud győzni tisztességesen, sem veszíteni méltósággal. A többit tudjátok, ott voltatok, ahol a válaszok elhangzottak. A lényeg az, hogy tehetünk valamit azért, hogy a gyerekek ne őrizzék meg agresszív viselkedésmintájukat, és erre neked is van módod. Továbbra is minden tiszteletem a tiéd, és várlak jövőre is.
Novák Ferenc
tanár, társ a nevelésben
