Drogról és boldogságról szokatlanul

Ma egy drogrehabilitációs szervezet, a NARCONON ünnepi rendezvényén voltam. Mivel szinte mindent azon a szemüvegen át tekintek, hogy az a dolog milyen összefüggésben van a boldogsággal, így érdekes volt elhelyezni ennek a szimpatikus csapatnak a tevékenységét a boldogság skáláján.

Az, hogy mit tesznek ők, az egyértelmű. Embereket vesznek le a drogról, tehát életet rehabilitálnak és adnak vissza annak, aki amúgy már nem volt ura a saját életének.

Miféle boldogság az és kié, amit a drog ad? A válasz ez: anyagi és egyedül a testé, amíg végül tönkre nem teszi azt. A drog használója az elején még nem érzékeli, később pedig már nem tudja érzékelni, hogy amikor drogozik, akkor teljesen anyagént kezeli magát, hiszen a drog okozta átmeneti és hazug boldogságérzet nem a szellemé, nem az ember lelki lényegéé, hanem csak a testnek szól és az anyagtól származik.

Ez annak az alapja, hogy a drogos végül teljesen elveszíti önmagát és úgy érzi, hogy az anyag már erősebb nála, majd le is győzi. Ezzel pedig már nem tud megküzdeni külső segítség nélkül. A NARCONON munkatársai tehát drogról leszoktató precíz technológiájukkal visszafordítják az önmagát anyagtól függővé tett embert oda, ahonnan indult, s aki így végül ismét szellemi lényként tud majd élni. Komoly munka így visszaadni valakinek az önbecsülését.

Hol van a remény a boldogság állapotához képest? Ugye nem kell bizonyítani, hogy jóval lejjebb van! Hol van a drogos állapota a reményhez képest? Kilométerekkel alatta. Viszont ha így nézzük, akkor a NARCONON, ami egy drogos reménye a visszaútra, kilométerekkel van egy drogos állapota felett. A NARCONON egy remény-katalizátor. Az anyagi „élvezet” szintjére süllyedt, emberi életet már nem élő személyt felemeli a reményig, onnan pedig a boldogságig – mert azt senki sem vitathatja, hogy a drogos „életből” felébredt ember, nagyon régen nem volt már boldog, amikor a program befejezésekor végre újra átélheti a cselekvő alkotás új kiindulópontját, a lélekként, szellemként (vagy nevezd ahogy akarod) újra létezés örömét.

Az emberi létezés legalacsonyabb elfogadható minimuma a boldogság lenne.

Nem boldog együgyűségre gondolok, hanem célokra, amelyeket kitűznek, amelyek felé haladnak és végül elérik. Miért merész kijelentés az, hogy „Az emberi létezés legalacsonyabb elfogadható minimuma a boldogság lenne”? Azért, mert már régóta beadják nekünk, hogy a boldogságért meg kell küzdeni és csak kevesen érik el. Ennek nem kell így lennie.

Persze ha nem vagyunk szabadok, amíg mások tűzik ki a mi céljainkat, vagy a mikor drogosként valakinek már csak egyetlen célja van: az anyag, akkor elkezdünk felülről lefelé közelíteni a reményhez, onnan lejjebb a reménytelenséghez. Végül akár meggyőződésünkké is válhat, hogy csak keveseknek adatik meg a boldogság. Ne fogadd ezt el és ne engedd meg másnak sem, hogy úgy gondolja, hogy van más forrása a boldogságnak, mint ő maga. Mert körülbelül vagy szinte teljesen azzal arányos a boldogság, hogy mennyire nem engedjük meg, hogy esetleges hiányát másokra kenjük.

Az ember normálisan maga a boldogság.

A gyerekek közel vannak ehhez, de most nem részletezett módon, lejjebb adnak ebből. Végül kapunk egy felnőttet, aki boldogság után ácsingózik, de bárhogy is nyújtja a kezét érte, el nem éri. Pedig ő még mindig az a valamikori kisgyerek, akinek a boldogság a természete volt, nem pedig egy külső és elérendő dolog.

Csak engedje meg valaki minden nap egy kicsit, hogy elhitesse magával azt, hogy mások képezik az akadályt saját boldogsága előtt, és akkor spirálban megy majd lefelé az élete, életereje. Tudom, hogy ez meredeken hangzik, nehéz ezzel szembenézni, amikor másoktól kapunk egy-két negatív impulzust, de a visszafelé, a felfelé vezető utat is könnyű megtapasztalni: nem kell leértékelni, amikor nem jövünk rá, hogy milyen tettünkkel hoztuk magunkat egy nehéz helyzetbe, sokszor nem látványos, hogyan csináltuk …, de csak tételezzük fel, hogy valamilyen módon mi állunk a „sorsunk” mögött, s már ebben a pillanatban megkönnyebbülést fogunk érezni. Ez nem egy végkifejlet a boldogság kapuja felé de, a nézőpontunk iránya ekkor már arra mutat.

Gyakorlatiasan:

Ha ismerősödnek, családtagodnak van nehézsége a droggal,  akkor azért is ajánlom őket, mert nem droggal és veszélyes pszichiátriai szerekkel próbálnak meg eredménytelenül leszoktatni, mint néhány más helyen, hanem teljesen ártalmatlan módon és hatékonyan. A NARCONON elérhető itt.

Szeretettel: Novák Ferenc
társ a nevelésben

Leave a Reply